szóval igazam volt

azt leszámítva, hogy a doki akihez mentem egy kis hólyag volt..., de a magyar egészségügyi rendszer (hangsúlyt helyezve az abban dolgozó kis görényekre) kritikai elemzését megtartom magamnak egy későbbi alkalomra

szóval valami vírus lakik a torkomban, merth vannak benne izék, meg mizék

aztán voltam másik dokinál is a többi dolog miatt

persze ma már indítottunk egy fél liternyi intravénás droggal (ami sztem félresiklott) és holnap folytatjuk az éjjel-nappal tartó bulizást, juhéj!

vajon mi jön még? vérvizsgálat? vérnyomásmérés? egy kis steroid?

ha sokáig nem írok, akkor sokáig bent vagyok (, mert az annyira jó nekem)

sírok

amúgy már megint beteg vagyok

fáj a torkom

úgy, mint spanyolországban, meg mint augusztusban

nem jó

el kellene mennem doktorhoz, hogy adjon orvosságot, hogy egészséges és okos nebulóként mehessek a csodás számonkérésekre

mondjuk már hallom amikor, és ahogy mondja a doki, no, de a pihenés, az a legfontosabb, ki kell feküdni az ilyet, máshogy nem megy

na jó, persze, majd a képzeletbeli szabadidőmben, nagyon szívesen máskor is

no viszlát

iszom még mézes teát és nyugovóra térek lassan, mert mindjárt itt a holnap minekután is jön majd a holnapután (hétfő), ami egy gazdaságstatisztika zh-t is hordoz magában..

hass, alkoss, gyaparíts és a haza fényre derül

hogy ez honnan jutott eszembe, ne kérdezzétek

mindenkinek vannak gyenge pillanatai, még egy olyan nemzeti hősnek is, mint én

számolok, számolok, beszámolok

tegnap sikeresen lesérültem a stat óra után (vmi szög van mittoménmi végigszántott a jobb lábszáramon)

aztán beköltöztem a könyvtárba projektfeladatot írni.

hála minden jónak volt ihlet, meg kedvem is hozzá, úgyhogy remekül haladok

lassan, de biztosan haladok előre

aztán este elmentünk zsófiékkal (zsófi meg az olasz fiúja, marco, meg sacc) az instantba ahol beitaloztam egy kicsit, kellett már

no ennyi

na meg éjjel már megint nem tudtam aludni, reggel fájt a fenekem és mindjárt kiszámolom, hogy (mikor akarok munkába állni, mikor akarok nyudíjba menni és mikor akarok meghalni) mennyi pénzt kell félretennem ahhoz h nyudíjas éveimben ne haljak éhen

az életem csupa .... (mindenki behelyettesíthet egy olyan főnevet, amit szeretne)

pár hónapja nem írtam

most valamiért mégis írok

no de félre mély gondolatokkal, azt se tudom, hogy egyáltalán olvas-e valaki (jó, jó, akár a statisztikámat is megnézhetném..tudom, majd)

épp a bme-n ülök, az E épületben és örülök, h végre drága Antoine-om közel engedte magához a BME-t behálózó HSZK óriást.

szóval most az van, h még mindig tolom a két iskolát, mellette meg csinálok sok mást, de már nem annyit mint régen

egy csodás kis lakásban lakom budán (a változatosság kedvéért)

aztán mi van még?

na igen, most lehet h pályázok egy nagyot, aztán megyek elfele, jó messzire (vagy nem), majd meglátjuk

lassan, de biztosan kezd kialakulni, hogy mit is akarok magammal kezdeni, hogy tervezem a jövőmet

most nézem, h mindjárt kiderül, h hipp-hopp betoltam egy tábla csokit (na jó, még van belőle)

a lábikráim közül az egyik a santiago de compostelai katedrális tőszomszédságában

mielőtt félreértés történne, nem vagyok ilyen nagy

nagy vagyok, de nem ennyire

ez a kép a 3. napomon történt santiagóban, amikor bartek barátom meg akarta mutatni a legszebb panorámát, és lepihentünk egy kicsit az alamedában (park)

ezt a helyet többen is megmutatták nekem, és kicsit később már én mutogattam, mint nagyokos

így megy ez

hamar otthon érzed magad egy ilyen helyen

voltam, vagyok, leszek

vagyok

Ezt a címet adtam a képnek, amikor méreteztem, pakolásztam a gépemen.

Mert ennyi a kép, én vagyok és a víz, a végtelen víz. Csak mi ketten. Mögöttem, mellettem vannak még emberek, de csak mi ketten létezünk. A víz és én. És ez jó érzés.

Galíciában boldog voltam, elégedett. Talán itt voltam a legnyugodtabb, ezen a képen, egy kis sziklán ülve. Leültem és csak néztem előre. Néztem ki a fejemből. Nem voltak gondolataim. Csak a nyugodtság volt velem.

Jó volt.

És jó még mindig, mert fel tudom idézni az érzést. Bárhol bármikor. Csak behunyom a szemem és odarepítem magam és jó. Ennyi.

Peti annak idején még utazásom előtt azt mondta, hogy Santiago majd megváltoztat. Igaza volt. De annyival pontosítanék, hogy nem csupán Santiago, hanem Galícia változtatja meg azt, aki hagyja. És én hagytam.

Pár hét múlva folytatódik az egyetemi hacacáré, majd meglátjuk, hogy ez a világbéke hangulat meddig tart ki.