ma

a régebbnél is régebben írtam utoljára

valahogy a munka, a lakások, a város, az államvizsga forgatagában ez kimaradt

igen, januárban lettem 2 diplomás most már, papíron, meg van mindkét cetli, itt pihennek a polcon

lassan 6 hónapja dolgozom egy cégnél, pár hete elkezdtem járni egy tanfolyamra

beköltöztem az álomlakásba, a körúton, szemben velem egy szálloda magaslik

csodaszép

ma kifejezetten, szép időnk van, nem dolgozom, csak fordítok, bár az is épp elég

nehéz, filmhez szinkront írni nagyon nehéz

ismerned kell azt a nyelvet amelyikről fordítasz, és a sajátodat a magyart is

passzolnia kell a szótagszámnak, ki kell, rá kell próbálni, hogy ráfér-e a szöveg

erőszakot kell venned saját nyelveden, saját agyadon

artikulálni kell, ha tetszik ha nem, hadarásnak helye nincs, még ha a kedves spanyol ajkú színészek hadartak is, azt itt a néző nem érti meg

olyat kell írni, ami átjön, ami hat, ami képes megtörténni

nem könnyű az ember lányának ez

küzdelmes, főleg több óra munka után/előtt a gyárban, vagy a bányában

nincs kedve az embernek semmihez, csak aludni, aludni, édesen aludni

most van pár nap szünet, úgyhogy dolgozom, de nem azt amit kell, hanem azt amit szeretnék

szép lassan felnövök, rá kell eszmélnem, hogy ez már a felnőtt élet

ha tetszik, ha nem

alakul ez szép lassan, alakul