tegnap találkoztam az anyukájával

aztán láttam, hogy bevásárolt

este is még beszélgettünk, mondta, hogy mehetnék én is ma vele a Balatonra,

jó lett volna, biztos jó ott

itthon maradtam,

nehezen alszom mostanában és 5kor nem bírtam kimászni az ágyból

mondta, hogy csinált nekem reggelit és hogy úgy aladtam, hogy nem volt szive felkeltem

pár órával később kimentem a konyhába és láttam hogy ott egy melegszendvics

előtte egy jóreggelt

illetve egy banán kikészítve

szinte már meghatódtam, ami lehetne valami szánalmas dolog, de ez jó értelemben meghatódás

megfogalmazódott bennem, hogy majd meg is mondom neki, hogy nem is értem miért nincs barátnője, illetve hogy idióta volt az a lány aki lassan 1 éve összetörte a szivét...nem is tudja mit hagyott ki...

jólesett ez a kis figyelmesség, jó hogy együtt vagyunk, csak tényleg vicces, hogy úgy élünk, mintha együtt lennénk, együtt élünk, de nem vagyunk együtt...