végre

az egy dolog, hogy hajnalban felkeltem, aztán meg féltem hogy el fogok késni, mert ugye az embernek mindig az utolsó pillanatba jut eszébe(a liftnél), hogy hol a nyakláncom?,stb (persze nem késtem el)
de a cipőm(új) természetesen totálisan szétzúzta a lábaimat.hogy miérT?
mert volt szerencsém részt venni Magyarország hivatalos felsőoktatási évnyitóján...röpke másfél óra...majd összeesel, látod, ahogy kivisznek melletted egy halálsápadt embert, ölben...érzed te is mindjárt gólyatársad sorsára jutsz, de tartod magad
bízol benne, h már mindjárt vége, mindjárt vége. de hiller, a rektor és a többiek csak mondják és mondják, a kórus is húz és elénekel még egy nótát.
aztán kint is avatás, mert vannak szobrok megszépítve.az jó, mert van levegő és ott a duna is..közben egy sorstársamat(párhuzamos képzés az eltével) egy könnyed elszólással elbizonytalanítok...én igazán nem akartam, de szerintem így neki is jobb lesz
aztán csopitali, kaja
majd beiratkozás
14:15-től 17:00-ig vagy 17:49-ig(kb)
kegyetlen, hosszú, unalmas, nembírszmagaddal, de adnak túlélőcsomagot..de ettől még mindig szörnyű.
aztán csodálkoznak ha páran elrontják...a nő(kedves, bájos, csak legszivesebben...) pofázik, már azt sem tudom, h ki vagyok én és ki az anyukám(na jó én tudtam, de mellettem ülő lány rosszul írta..szegénykém) persze én is rontottam, de nem érdekel..
túl vagyok rajta, a lábam is nyuodtan pihen a 2 számmal nagyobb papucsban.
szép az élet
ja és elmondhatom magamról mostmár igazándiból is hogy BME-s vagyok:)