múlt

szép lassan előjönnek az emlékeim. (hála google barátomnak)
most 2004. márc. 15-e (és 14-e) jutott az eszembe.nem volt nálunk kokárda és országos bajnokok lettünk. jó visszagondolni rá.és a gyönyörű a dologban, hogy nem az óriási egóm miatt gondolok vissza boldogan erre a napra, mert én dobtam a legtöbb kosarat vagy mert attól a pillanattól sztár lettem. mert egyik sem igaz az utóbb emlitettek közül.hanem azért mert csapatjáték volt. ott volt vmi ami szerintem sok helyről hiányzik. a csapatszellem. körülbelül az esélytelenek nyugalmával indultunk útnak a kisbusszal paksra. gondoltunk jó móka lesz aztán viszlát. aztán nyertünk meg megint és megint és felcsillant a győzelem lehetősége, de őszintén szólva szerintem az utolsó pillanatig senki sem hitte el igazándiból. sőt utána sem. hihetetlen, az emlékezetem az utóbbi időben, mint a fekete lyuk. de arra a 2 napra szinte tökéletesen emlékszem. a lepukkant szállóra. a "diszkóra" este, a meccsekre. az eredményhirdetésre. az aranyéremre. hazafelé a halászlére. aztán visszaértünk miskolcra. búza tér. sporttáska.melegitő és a pulcsim alatt ott lóg a nyakamban az aranyérem. :) szép emlék.