emlék

holnap lesz 2 éve hogy papó meghalt
ez a 200. bejegyzésem
emlékszem arra a napra, tökéletesen.
egy csütörtök volt, előző este még segitettem neki enni. másnap reggel elindultam a suliba. siettem, már nem köszöntem be. hó volt, alig jártak a buszok, talán még gyalog is kellett mennem valameddig, ez a rész nem tiszta. beértem. magyarból dogát irtunk és paráztam nehogy becsörögjön a mobilon, mert elfelejtettem lehalkitani. de mázlim volt.semmi
aztán szünetben, amikor már a matek órás teremben ültem egyszer csak megszólalt a telefonom. anya volt az. hogy papó meghalt. elaludt, csak elaludt, de többé már nem kel fel. felálltam odamentem ig.nőhöz, hogy elnézést, de anyukám most telefonált, hogy ... hazamegyek. megértette(természetesen) egy kör még ofőnél, aztán átmentem laminehoz, neki tesije volt. mondtam neki, hogy mi történt. aztán elindultam hazafelé, felszálltam av illamosra és csak néztem ki a fejemből. nem sirtam, nem gondolkodtam, csak ott álltam egyedül. nem éreztem magam körül a többi embert. aztán hazaértem és láttam, ott feküdt az ágyon, csendesen, szépen.


és igen, a család a legfontosabb