hajni

az imént azon gondolkoztam, h milyen szavakkal jellemezném magamat, ami elsőre beugrott az ambivalens volt.
lehet h meglepő, nem tudom.
egy részről úgy érzes 100%osan ismerem magamat, és tudom, hogy tényleg, mégis tudok magamnak meglepetést okozni..jó, legalább az önmagammal való kapcsolatomról biztosan tudhatom, hogy sosem válik majd unalmassá.
szórakoztató a közös életünk, bár néha hiányzik belőle egy-két dolog
a barátokról. nem tudom mit csináljak velük. kevés van, nagyon. most van egy-két új "jelölt" a posztra. majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. most per pillanat azon töprengtem h vajon az jelent-e vmit h amióta itthon vagyok csak két fiúbarátommal találkoztam (szándékosan)
nem tudom, nem mondanám, hogy magányos vagyok, de azért ez fura.
az is fura visszatekintve, hogy nyáron egymagam a nyakamba vettem egyedül spanyolországot 3 hétre.

és pár napja számolgattam, hogy eddig hányszor utaztam repülőgéppel. nézzük csak:
1. bp-madrid, madrid-bp (2002dec)
2. bp-milánó, milánó-bp (2005szept)
3. bp-madrid, madrid-bp (2006nyara)
4. bp-milánó, milánó-madrid, madrid-róma, róma-bp (2007 nyara)

és ebből hányszor utaztam ismerősökkel, na hányszor? kétszer (a 2002-es utam, oda-vissza)

érdekes, érdekes