portugál

ma volt az utolsó előadás
darabot temettünk, mondhatni
legalábbis erre az évadra
j. elmegy szülni, úgyh max novemberben folytatódhat a történet
amennyire tegnap depressziv voltam és lehangolt, ma annyira lett jó kedvem, miután eljöttünk k.val
jó volt ott is, de kicsit lehangolt a tény, hogy nagyon sokáig nem találkozom majd ezekkel az emberekkel, nem fognak a szinpadra hivni, nem festenek csokibarnára, nem teszik fel a parókát, nem megyek fel a büfébe capuccinot inni...
és elvész az élmény, az érzés, amit csak ott lehet átélni. ami az enyém.
2003 decembere óta vagyok benne a darabban, először kiváncsi voltam, megilletődött, aztán ahogy biztossá vált az ottlétem, feloldódtam, lazább lettem
és egy dolgot állithatok:
bárhonnan kellett eljönnöm vagy bárhova indultam utána mindig feltöltött energiával ez a közeg, ez hangulat. az a hangulat ami hozzátartozik. nem lehet leirni, elmesélni, lefotózni, lefesteni, megzenésiteni. érezni kell..igen, ez az amire azt mondom, hogy tienes que sentirlo