reggel elindulsz vizsgázni, együtt izgulni a többiekkel, megpróbálni megtanulni a féléves anyagot, míg a többiek felelnek.
aztán rettegsz, hogy mit fog kérdezni, azt nem tudod, hogy mit tudsz, de azt igen, hogy mit nem.
ez mindig így van
aztán belépsz
vagy szerencséd van, vagy nincs
a vizsga -ha szóbeli-lehet, hogy 5perc alatt lezajlik, mégis neked talán óráknak tűnik
a tanár belebiggyeszti a jegyedet az indexedbe és te kilépsz a szobájából
a többiek még kint várnak. mit kérdezett? hanyas?
elindulsz kifelé az egyetemről és nem tudod mi tévő legyél
ha szerencséd van ez a vizsga volt neked az utolsó és lehet felhőtlenül örülni.
ha nincs szerencséd még pár napon belül lesz egy fontos, nehéz vizsgád, tehát tanulnod kellene.
ezt tudod te is, az agyad is, mégsem akartok tanulni.
de lazítani sem tudtok, mert tudjátok, hogy akár még képesek is lehetnétek a tanulásra, ha igazán akarnátok, tehát a pihenést felesleges lustálkodának könyvelitek el magatokban.
kemény dió
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése