az, hogy most megint nekiláttam a tanulós énképem erősítéséhez azzal jár, hogy néha elfáradok, úgyhogy jut időm egy-egy bejegyzésre

az utóbbi hetek nagyon gyorsan repültek, rengeteg impulzus ér(t) mindenhonnan, kaptam jót s rosszat, mindent
tanulok folyamatosan, ha nem is a tankönyvekből, ha nem is az órákon, de tanulok
az életemből, más emberek életéből
figyelem őket, úgy, ahogy ők is figyelnek engem (tudom) és ez így van jól
már nem mondom, hogy utálom az embereket vagy a gyerekeket vagy az öregeket
nem utálom őket azért, mert irigy vagyok rájuk, se azért mert sajnálom őket, hogy meg fognak halni

én is meg fogok, te is, mindenki

immunis lettem erre a dologra és ennek örülök

annyi, hogy mivel ezt a dolgot tisztáztam magammal- hogy ha tetszik ha nem én is halandó vagyok- ennek szellemében töltöm életem minden napját
élvezem
élek
szeretem
élni jó
teljesíteni jó
és az is jó, ha elismernek
ha egy spanyol focicsapat naponta 50szer megköszön neked mindent azért, amit teszel érte, hogy hálásak, hogy szeretnek
hogy nem csak egy vagy a lányok közül akit felvennének, hanem többek között azért mert függenek tőled és tudják, hogy kénytelenek megbízni benned feltételek nélkül meg is bíznak
hogy tudod, hogy elismernek, hogy tudod, hogy amit csinálsz az jó
és még ha nem is mindenkinek tetszik és nem ért vele egyet ezzel képviseled országodat, nemzetedat, hazádat, honfitársaidat (ha vannak és ha megérdemlik)