világpolgárok

régen, gimiben, amikor karácsonykor ajándékokat adtunk egymásnak, mindig egy versikével vagy a célszemélyt leíró jellemzőkkel kísértük az ajándék átadását
talán utolsó évben történhetett, hogy amikor rólam beszélt az egyik osztálytárs, kozmopolitaként, meg világjáróként meg nem is tudom h még mi mindenként jellemzett
ballagásra a színházban a barátaimtól kaptam egy ajándékcsomagot, volt benne toll (rávésve h portugál), tündér egy gömbön, fényképalbum, és egy szivecske alakú post it volt a zacskón, hogy a külügyminiszterasszonynak stbstb (majd ha hazamegyek lelesem)
mindig is sokat utaztam, mindig is úgy éreztem hogy a "nagyvilág" az otthonom
mindig olyan emberek társaságára vágytam, akik utazók, akik nem félnek az ismeretlentől, akik nyitottak a világra, mint én
azokkal az emberekkel van mélyebb, szorosabb kapcsolatom, akikkel hónapok, évek elmúlása után is ha találkozunk, egymás szavába vágva beszélgetünk
kevés barátom van, és rengeteg egyszerre

a boldogság nálam pillanatok műve
ma boldog voltam két vadidegen és egy ismerős ember társaságában