ennyi, baszki, ennyi

tehát, nagy levegővétel és kezdhetjük
elkezdhetjük megbeszélni, hogy akkor most mi van
hogy kivel? hát önmagammal, hisz úgyis szinte mindig abból van a gond, hogy önmagammal nem tudom megbeszélni a dolgokat
hazudok a külvilágnak, de csak azért mert magamnak szeretnék hazudni, és azzal, hogy hazudok másnak elhitetem magammal azt, hogy a hazugságom az igazi, a valós
lehet, hogy nem érti az, aki e sorokat olvassa, de én igen, talán, azt hiszem

arról van szó, hogy immár másfél év alatt 5ödszörre találkoztam azzal a felállással, hogy van valaki - hímnemű lény - aki talán kellene, ki tudja, hogy kellene, merth addig sem jutunk el h megpróbáljuk, de kiderül hipp-hopp hogy utazik, tervezve vagy tervezetlenül, de elmegy
pár hétre, hónapra, egy életre, mindegy, de elmegy
ők elmennek élni, dolgozni, utazni, mulatni, világot látni
én meg itt maradok, és gondolkodom, mert más nem jut
nem szerelmek ezek, nem hihetetlenül nagy kötődések, de emberi kapcsolatok

világpolgár vagyok, vagy leszek, egyszer
ezt már tudom régóta
csak most egy helyben topogok

lehet, hogy mennem kellene és hogy ezek a kapcsolatok csupán jelek, hogy nekem máshol van a helyem
na de hol?

az utóbbi időben már kezdtem jól érezni magam, boldoggá tettek emberek és én is boldoggá tettem őket
mosolyogtam, nevettem
előre a medve bőrére? talán...igaz, arra inni szokás

legyek tehát inkább depressziós, magamba zuhanós, befordulós, akit nem érdekel, hogy mit vesz fel, hogy ki néz rá, hanem inkább sajnáltatja magát és élvezi ahogy lubickolhat az emberek szánakozó tekintetében?

lehet, hogy ezt kellene tennem, de nem teszem

kemény vagyok, mindig is az voltam és az is maradok
lehet, hogy pont ez a nagy baj velem, kemény vagyok, megmozdíthatatlanul kemény, ezért hazudok mindenkinek, elsősorban magamnak, mert így könnyebb
kisebb a kockázat, ha működik a védekező mechanizmus, nem sérülök
már nem tud megsérteni más
én mégis megsértem magamat, megégetem...és ezek a sebek nehezen gyógyulnak

nem baj, érzem hogy változás van folyamatban körülöttem
és csak türelmesnek kell lennem

elsősorban most majd tanulnom kell, és nem a sérült kis lelkemmel szerencsétlenkedni, főleg, hogyha jobban belegondolok nem is sérült
csak könnyű ráfogni mindenre, h jaj, de rossz nekem, stbstb

hát nem, kemény leszek, keményebb mint valaha

nem hagyom magam
ennyi

felveszem a harcot, ha kell akár önmagammal is

ennyi