ez van

na tehát
van egy fiú, akiről nem tudom, hogy a fiúm-e
de hogyha holnap találkozunk, akkor feltett szándékom, hogy megkérdezzem tőle (bár hétfőn már tett elég egyértelmű jelzéseket arra, hogy igen, a fiúm)
no mind1

a történet a névnapomon kezdődött, aztán folytatódott meglepő módon, most meg nem tudom kezelni a helyzetet igazán jól, mert olyan vagyok mint egy ügyetlen kiselefánt a porcelánboltban aki törögeti az érzelmek polcain található portékát

óvatosabbnak kellene lennem

ez az ööö....Szia sem biztos, hogy a legjobb megoldás volt, de mit tehetnék, ha egyszer nincs lélekjelenlétem ill. jó válaszom az ilyen helyzetekre

amúgy meg lassan nem tudom eldönteni, hogy mikor alszom és álmodom:
az álmaim olyan intenzívek és a nappaljaim olyan tompák, hogy már nem is próbálom a kettőt elválasztani egymástól...összefolynak így vagy úgy mindig, ez van
a legszebb, hogy mindezért nem kell fizetnem sok-sok pénzeket, mint azoknak a kollégáknak akiknek mondjuk drogokat kell vásárolniuk a hasonló hatás elérése érdekében

konklúzió: az életem még mindig egy vicc, egy nagyszabású, úgyhogy nevessetek velem kérlek szépen titeket..