valentin-nap

ma voltam színházban, majd kínaiban a tesóimmal meg a sógorommal (de fura leírni)
és évek óta először (kifejezetten valentin-napon) nem azt láttam mindenhol hogy mindenki meg van őrülve a párjától és nagy a szerelem

nem láttam mert nem érdekelt
megvannak a saját bajaim, dolgaim, azokról beszélgettünk öcsivel

és ez így szép

addig jó míg így érzem magam

/ha másokra figyelsz és azt látod meg hogy de jó másnak és neked nem, akkor gond van, szerintem/
de a lényeg h nem szabad rástresszelni a dologokra
ezt is meg kell élni, úgysem lesz mindig így vagy úgy /akár rosszul érzed magad akár jól, sajnos vagy szerencsére ez így van/

nekem is volt olyan, van olyan manapság is (legutóbb a zöldsárkányban majdnem belepusztultam ahogy láttam a sok kis cuppogó szerencsétlent, de nem az irigységből, hanem abba, hogy nem bírtam hova nézni, mert mindenhol ott voltak...sztem követtek is engem)

a lényeg, hogy most elvagyok
szerdán kiborultam
tegnap dühöngtem
ma már újra én vagyok